Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

NOCH 62910 Laser-Cut Acélhíd kőpillérekkel

Összeállítási segédlet                                                                                   <<   >>

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK

 

Kevés összeállítási leírást készítettem eddig, most is az Indóház 2014. április számában megjelenő, rövid összefoglaló apropója adta az ötletet, hogy e felületen bővebben megmutassam egy ilyen filigrán tereptárgy összerakását.

Egy ilyen "lépésről-lépésre" bemutató nem szentírás. Mindenki úgy épít modelleket, ahogy a saját ízlése tartja, akinek viszont megadatik, hogy akár képpel, akár videóval szemlétethesse a munkafolyamatot, az igyekszik valamit adni a modellező társadalomnak. Írom le mindezt azért, mert hiába jóakarat, a segítőkészség, azért akadnak "na azért azt nem úgy kell ám!" hangvételű reakciók az etikusságáról nem igazán ismert fórumfelületen.

 

Na de csapjunk a vasak közé!

 

A cikk Lézerkard és faragasztó címmel jelent meg, ami csupán szójáték, kiindulva abból, hogy a lézeres kivágó és felületalakító technológiának köszönhetően ma már ilyen finomságú modelleket, maketteket kaphatunk a szaküzletekben. A lézervágás egyik kimagasló előnye, hogy olcsó alapanyagra, szegecsszámlálói minőségben képes reprodukálni a valóságot. És ebben az esetben szó szerint kell értenünk, hiszen az acélhíd főtartóin minden szegecset megszámolhatunk.

 

A Noch 62910-es cikkszámú építőkészlete a szomszédos méretekben bevált alapmodell „tétésített” változata, egy csaknem 14 centiméteres, mellékvonali acélhíd összerakását teszi lehetővé. Viszonylag egyszerű dolgunk van, mert a „lapraszerelt” elemek mellé kapunk egy speciális ragasztót, ami voltaképpen a jól ismert, fehér faipari ragasztó, csak ebben az esetben a tubus tartalma négy perc alatt szárad. Szükségünk van továbbá egy éles szikére, a modellezéshez használt körömreszelőre, egy finom csipeszre és a ragasztó felhordásához egy fogpiszkálóra. Valamint három óra szabadidőre.

 

Ez a látvány fogad bennünket, ha kipakolunk a dobozból. A kartonelemek anyagában festettek, a felületstruktúra lézerrel lett kialakítva, ettől az eltérő tónus. A vágási szélek nem égettek, minőségi munka. A pillérek használatra kész purhab-öntvények.

A mellékelt leírás lépésről, lépésre végigvezet bennünket az építés folyamatán. Kis zavart okozhat, hogy az első két alkatrész panel betűjelzése tévesen van feltüntetve a segédletben. De ettől függetlenül a pontos rajzok tálcán kínálják a megoldást.

Az egyes elemeket óvatosan, szikével válasszuk le a keretről. Érdemes mindig csak annyit előkészítenünk, amennyivel dolgozunk éppen, nehogy a filigrán alkatrészek a szőnyegen végezzék.

A fogpiszkáló hegyével kis pontokon felhordjuk a ragasztót. Gyorsan kell dolgoznunk, mert hamar köt, hiszen az sem jó, ha a sokáig nedves ragasztó eláztatja a kartonelemeket.

A ragasztó 4 perc alatt köt, ezért tempósan kell dolgoznunk. Az elemeken nincs sorja, a csupán náhány helyen található rögzítő fül, ami a keretben tartja az alkatrészt, a kis reszelővel hatékonyan eltávolítható. A főtartó váza hamar összeállt, most a híd járófelülete következik. Mindig ügyeljünk a leírásban jelölt irányára a szegecselt felületeknek.

A precíz vágásnak köszönhetően minden elem pontosan illeszkedik, így a csupán pontozott ragasztózás után enyhén összepréselve, pár perc alatt rögzülnek az elemek.

Célszerű a kész hídtestet fejjel lefelé összenyomni, így a nagyobb felület szépen felfekszik a munkaasztalunkra és nem sérül a vékony kereszttartós szerkezet.

Nem kell sokat várnunk, a főtartók külső oldalára máris rákerülnek a szegecsimitációs, vékonyabb kartonlapok. Elég csak pár ponton ragasztózni, majd egy lapos felületen enyhén összepréselni azokat. Használjunk inkább egy simára gyalult-csiszolt lécdarabot, hogy ne sérüljenek a kiálló részek!

Persze figyeljünk a keresztmerevítők irányára is.:-)

Az összepréselésnél óhatatlanul kitüremkedik a ragasztó, ami egyébként áttetszőre szárad és a szike hegyével gond nélkül leszedhető a sarkokból.

Már körvonalazódik a végeredmény. A lézerrel mart felület szépen érvényesül a híd főtartóin.

A legvékonyabb alkatrész a hídkorlát. Lehetőség szerint precíziós szikét, vagy zsilettpengét használjunk a rögzítőpontok átvágásához!

Centinként pöttyözve ragaszthatjuk fel a korlátot. Itt sem probléma a felesleg, később könnyedén lejön. FIGYELEM! Ne hígtsuk a ragasztót! Ha folyósabb, akkor felpuhítja a kartont, tönkreteszi azt.

Az utolsó mozzanatok egyike a járdalapok felragasztása. Apró bosszúság, hogy a felső acélelem azonosító felirata a kész hídon is látszik.

Végül a szegecselt saroklemezek kerülnek fel minden kötéshez. Egy-egy pötty ragasztóval és hegyes csipesszel pontos munkát végezhetünk. Ügyeljünk a kis elemek sokféleségére, amit a leírás itt helyesen különböztet meg!

Kevés időnk van a pontos beigazításra, mert a ragasztó kíméletlenül köt 4 perc alatt.

Az oldalsó sarokvasak slicceltek, pontosan odaillenek a kereszttartók alá. A kitüremkedő ragasztó itt sem probléma.

Íme a lézer és a faragasztó együttes eredménye. Már csak a hídzsanérok imitációja és a talpraállítás van hátra.

A kész acélhíd a keményhab pillérekre helyezve beépíthető a hegyi pályába. Természetesen a kőpillérek tetszés szerint vághatók, hogy az adott terepviszonyokhoz kellően illeszkedjenek.

 

Az elkészült műtárgyat nem kell lefestenünk, esetleg koszolással tehetjük élethűbbé. A mellékelt ragasztó erős kötéssel fogja össze az alkatrészeket, így stabil és megbízható elemévé válhat a hidunk hegyi pályánknak.

A Noch 62910-es cikkszámú építőkészlete nem olcsó, hiszen 8900 ft-ért szerezhetjük be a szakkereskedésekben, viszont igazán élethű és részletgazdag elemmel bővíthetjük terepasztalunkat.