|
Az egykori szocialista blokk klutuszteherautója volt az IFA
W50-es. Nem véletlen, hogy TT méretben igen hamar részévé vált a
katalógusnak és akár magában, akár vasúti járműhöz csomagolva lehetett
kapni. Na persze ebből a szempontból is mostohán bánt velünk a KGST
elosztási rendszere, hiszen jó, ha itthon a 4541-es katalógusszámú
pőrekocsin találkoztunk a teherautóval. Más helyzetben nagyon ritkán. Az
egykori VEB Berlinplast által is gyártott TT méretű IFA W50-es manapság
reneszánszát éli, hiszen megannyi gyártó és átépítő műhely kínálja, persze
zömmel NDK-s, vagy újraegyesítés utáni állapotokban, festéssel,
felépítménnyel. Mint annyi más modellnél, itt is követhetetlen volt az
eredeti gyártási jog és a szerszám. Igazán nem nagyon lehetett gazdája, hisz
ha megnézzük a régi példányokat, akkor azok már a jócskán elhasználódott
szerszámról tanúskodnak. A játékipar kapitalizálódása, a nagy cégek kínai
gyártásba történő átvonulása némi teret hagyott a kis manufaktúráknak,
melyek közül páran kihasználták a lehetőséget és leporolták a régi
öntőformákat. Szerintem teljesen új szerszámok is születtek, de annyira sok
cégnél kapható a modell, hogy innen nehezen lehet megmondani, hogy
tulajdonképpen hányan is gyártják.
A legismertebb műanyagfeldolgozó cég a S.E.S. Modelltec,
akiktől már sok éve skierült beszereznem mindenféle vontatmányt,
felépítményt. Aztán a kinti vásárokon sorra futottam bele a cég által
csomagolt "selejtzsákba", ami voltaképpen a fröccsöntésről leszedett, kisebb
hibás alkatrészek voltak, még az öntési csapok is rajta maradtak
mindegyiken. A mellékelt papír külön felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem
építőlészlet, mert nincs minden zacskóban az egyes modellekhez. De mi is van
a nejlonban? Külső rápillantásra rengeteg IFA kasztnit, alvázat, no meg
Zeuke V75 kasztnit és főkeretet találunk benne. Ez utóbbiról kiderül, hogy
csakis a régi, egy forgóvázon hajtott típushoz való és valamilyen okból
kifolyólag a Modelltec birtokolja a szerszámot és a gyártási lehetőséget.
Mindemellett tele van a csomag egy rakás ismeretlen, H0-ás aprósággal és még
csomó, beazonosíthatatlan kiegészítővel. 10 euróért tulajdonképpen egy
zsákbamacska az egész és amikor tételesen átnézzük, akkor derül ki, hogy mit
is tudunk kezdeni vele. Hozzáteszem, hogy a legutóbbi, leunai vásárlásom
során olyan zacskót találtam, amiben Bttb mávos Nohab kasztni volt. Külön
köszi Dini baráTTomnak, hogy felfigyelt a csomagra.
No de mivel nem építőkészlet, így elkezdtem töprengeni az
Ifák kapcsán. Hiszen van kasztni, van ablak, van alváz, van pár kerék, plató
és ponyva. Mi hiányzik? Hát kellő mennyiségű kerék és tengely. No meg a
platótól eltérő felépítmény (daru, hosszúáru szállító, konténeres
felépítmény, vagy akár doboz). Balog Tomi barátom éppen ezért pár éve
vásárolt a Hädl-től IFA kerék csomagokat, de szerintem nem igazán volt
összhangban az ár-érték arány, ezért nézelődte tovább. Aztán futottam össze
az ebay-en egy ajánlattal, ahol 50-es csomagban kínálták a szükséges
kerekeket és volt hozzá acéltnegly is. Nyomban rendeltem és pár napon belül
meg is jött a csomag. Most már neikállhattam a "legózásnak"...
Persze előtte még venni kellett pár szortiment dobozt, hogy
áttekinthető legyen a kínálat. Látható, hogy az Ifához háromféle kerék van:
egy a kormányzott, rövid aggyal, egy hosszabb agyú hátulra és egy lukas,
amit erre húzunk rá, hogy ikerkerék legyen belőle. Az eredeti csomagban
talán éppen annyi volt, hogy egy kocsit kiadott volna, viszont kasztniból és
alvázból kb. 9-10 akadt benne.
A gyűjtögetés során már hozzám kerültek a bal oldali kocsik,
a piros és zöld kasztnis változatok. A kékek most készültek.
Ez a példány a fent említett, endékás változat. Érdekes módon
most vettem Leunában, rendkívül baráti áron. Érdekes, hogy néha
elő-előkerülnek ilyen "M" készletek, amiken látható, hogy zsír újak, az
életben nem voltak kereskedelmi forgalomban és amolyan időutazás, amint a
kezünkbe kerül. A csomagolás, a minőség honeckeri időket idéz...
És akkor nézzük a minőséget! A zöld kocsi anyagában festett,
eredeti termék, a kéket már én fújtam ilyen magyaros kékre, hogy mégis
ismerősebben hasson a végeredmény. Látszik a szerszám minősége is, hisz a
kéken jóval élesebbek a vonalak.
Az egyik leglényegesebb pont a fényszóró. A korai változaton
kézzel éppen, hogy odapöttyentettek valami ezüstöt az amúgy már armatúra
formájúra öntött fényszóróa. Ez nem szép, mert kicsit olyan mellbimbó hatása
van annak a lámpának... A Modelltec által öntött kasztnin homorú a
fényszóró, mintha egy kis plexit kellene odaragsztani, hogy élethűbb legyen
a világítótest. Erre próbáltam kitalálni valamilyen megoldást-
A lámpa evolúció itt nyomon követhető. A piroson a gyári
megoldás, aztán a Modelltec homorúja, amit már ezüst lakkfilccel
kitöltöttem, majd egy közbenső próbálkozás, amikor is két strasszt tettem a
méretben pont megfelelő helyre és végül itt a szélen a domború üveges
megoldás. A harmadikon nem olyan szép a strassz, mert nagyon bumfordi a
mérethez képest. Nyerő a a második és a negyedik kocsi lett.
Itt már jobban koncentrálunk az egészséges megoldásra.
Kétségtelen, hogy a strasszos lámpa felhelyezése gyors és pontos lehet, nem
kell festegetni. Hatása pont olyan, mint a Gützold E499-esnek. Ahhoz is
vettem a strasszokat... Viszont nekem sokkal jobban tetszik a
visszafogottabb, jobb oldali eredmény, amihez egy kicsit ügyeskedni kell.
Tehát első lépés, hogy lefújom a kasztnit. Ha nagyon eltérő
színű, akkor szürke alapozást kap, majd jöhet rá a bilikék. Ez nálam most a
Tamiya TS10-ese palackból. Szerintem pont IFA kék. Aztán jöhet a lakkfilc,
aminek a hegyétt egy kicsit megjáratom a lámpa öblében. Kvázi fonycsorozom a
tükröt. Az se baj, ha kicsit kifut a lakk a keretre. És ezután jön az
egynapos lépés...
Pattex kétkomonensű, gyorsan száradó ragasztó. Egy borsónyi
adagot kinyomok a vak CD lemezre és összekutyulom. Ezután egy gombostűvel
felszedek belőle és elkezdet pöttyözni. Gyakorolni kell, mert nincs két
egyforma pötty. Azért kell a CD, mert ezen nem folyik el a ragsztó, hanem
taszítja a felület ezért csak minimálisan folyik meg a csepp. Kör alakú
lesz, mert összezár, ha esetleg szálat húzunk a tű hegyével, az sem baj,
mert magába szippantja a ragasztó csepp. Csak két, három percünk van, mert
az anyag öt percnél dermed, majd köt. Viszont majd' egy napot kell várnunk,
hogy le tudjuk pattintani a kis lencséket a lemezről, mert amúgy még tapad,
ragd és könnyen deformálódik. Más fólia nem jó ehhez, mert arról nem jön le
szépen. Kis sniccerrel, vagy zsilettel kell alányúlni és közben fogni az
ujjunkkal, mert elpattanhat a fenébe és sose találjuk meg. Az sem baj, ha
belenyomódik az ujjnyomunk, így legalább olyan lesz a lencse, mint az igazi
lámpaüveg.
A sok próbálkozás meghozza az eredményt. Lesznek nagyobbak
is, de azét zömmel készülnek megfelelő méretű lencsék is. Az Olfa kés
hegyére rá tud tapadni, egy gombostűvel finoman beragasztózzuk a lámoa
keretét és ráigazítjuk a lencsét. Pillanatragasztó hamar megfogja, máris
használható.
És végül egy másik frizírozási ötlet. A tömeggyártott IFA
kasztni amúgy egészen jól sikerült, viszont a fellépője nagyon béna.
Gondolom, ezt nem lehet egyszerűen fröccsönteni, ezért elhagyták a lényeget.
Az ifákra oly jellemző fellépőt magunknak kell megalkotni. Adott a 0,3-as
acéldrót, kis fogóval meghajlítjuk és így, párban felragasztjuk a kasztniba
fúrt 0,5-ös furatba. Az anyag nagyon vékony, ezért a furat a belső oldalon
áttörhet, de száradás után összecsiszolható és akkor rá tud csúszni az
alvázra. Lehetne még cizellálni, de szerintem így már eléri a kívánt hatást.
Persze kell még visszapillantó, ki kell festeni az indexlámpákat és még el
kell készíteni a felépítményeket. Innen folytatom, hisz lesz még rajta
meglepetés is.
|
