A TILLIG 500550 kat.sz-ú Nohab Demonstrator építőkészlet összerakása
Avagy építsünk Nohab-ot!
Az első meglepetés akkor ért, amikor az ölembe hullott a lehetőség, hogy egy Demonstrator-ral bővülhet a gyűjtemény.
A második döbbenet pedig akkor, amikor elolvastam a doboz oldalán a "Bausatz" feliratot. Nosza, nézzük meg, hogy mitől is az?
Zárójelesen megjegyzem, hogy a makettezés műfajából érkeztem a régi-új vasútmodellezésbe.
A kívülről teljesen szokványosnak tűnő modelldobozban a nejlon szeparáltan rejtette a nagyobb alkatrészeket.
A mellékelt, meglehetősen igénytelen kartondobozban pedig ott volt az összes apróság: a két forgóváz-fél, a palástjuk darabokban, az összes fogaskerék, kardánok, áttételházak, áramszedőlemezek, kerekek, gumigyűrűk külön. A motor a rászerelt két lendítősúllyal, valamint a vezérállást imitáló, fekete kupak. Összerakási leírás nincs a dobozban, pedig a megszokott modellkísérő, ismertető mellett elférne.
Akkor kezdjünk is neki.
A forgóváz áttételébe "csak" 7 fogaskerék való, de ezek közül is csupán 3 féle. Apró logikai játékkal összerakható, ismerve a modell műszaki megoldását, miszerint csak a két szélső tengely hajtott.
Íme. Nagyon könnyen kipróbálható, hogy nem szorul-e valahol.
Következő lépés a két vázfél összepattintása. Ragasztani nem kell és tilos! Elég egy rosszul irányzott csepp és vége a hajtásnak. Az áramszedő lemezek gyárilag egybe vannak forrasztva a kivezető dróttal. A lemez középső kiszélesítése nagyobb, mint a két szélső, mert a középső kerék az ívek miatt oldalra is többet mozdul. Ha ezzel kész vagyunk, akkor tegyük félre és jöhet a másik forgóváz.
A második már jóval gyorsabban elkészül, pihenésként berakhatjuk a Bühler motort a fémöntvény mozdonytestbe. Ez a Nohab már az egységesített modellépítés jegyében készült. Ez alapján a mozdony belső felépítése számos másik típuséhoz hasonlít, a műszaki megoldások ésszerűek, egyszerűek, a modell könnyen szerelhető.
Tehát bent a motor. Azért forgassuk meg a súlyt, mert az ördög nem alszik... De minden rendben.
Ha stimmel, akkor rá kell pattintanunk a főkeretet a fémöntvényre. Itt érdemes óvatosan mozogni, mert a fém jóval keményebb, mint a műanyag, ez utóbbi könnyen elpattanhat.
Félrerakva a mozdonytestet, ugorjunk a sűrűjébe. No ne annyira sűrűbe, mert a zsírzás nagyon fontos lépése a munkánknak. Tanult mesteremtől, Csíkos Mestertől okultam, hogy az ideális mozdony-hajtáskenés a klasszikus KZS, azaz Kenő Zsír (az a bordós trutymó, szocreál tégelyben) és finom, műszerolja 1:1-es keveréke. A művelethez tökéletesen megfelel egy gyógyszeres üvegcse, ebbe valami tiszta eszközzel átpiszkálunk két-három újbegynyi zsírt, majd ezt lenyomkodva, még egyszer annyi szintre töltjük az olajjal. Ezután egy levágott végű fültisztítóval jól elegyítjük.
Ezzel kész a kenőanyag. A műanyag pálcával belepöttyentünk a modellünk hajtásházába, a kiálló fogaskerekekhez. Az ujjunkkal meg kell forgatnunk a felső fogaskereket, hogy a zsír bekerüljön az áttétel mélyébe.
A zsírzás előtt még kicsit szorul és zajos a hajtás, de a kenés után már minden olajozottan halad...
Azért volt fontos a zsíradék felhordása, mert a következő lépéssel eltüntettem a szabadon kenhető felületeket, azaz ráraktam a főkeretet a két forgóvázra, majd a kihajtások áttételházát felülről rápattintottam a zsámolyok megfelelő alkatrészére. Itt még kicsit megkenhetjük a réz csigákat.
Ügyeljünk a 2-2 vezeték helyes áthúzására. Itt már csak a lendkerekek kézi forgatásával győződhetünk meg a hajtás helyes működéséről.
A nagy dobozban volt a panel, amit a mellékelt csavarokkal rögzíteni kell a fémöntvényen. Kb. olyan egyszerű feladat, mint egy IKEA bútor összerakása. Ezzel a lépéssel lezártuk a motort és a kihajtásokat is.
Ekkor kell előszedni a forrasztópákát. (bocs, ez már nem IKEA mutatvány) A motor kivezetései pontosan illeszkednek a panel két furatába. Ide kell egy kis forrasztóón. Ezután a NYÁK két végén oldalhelyesen, a polaritásnak megfelelően kell beforrasztani a két áramszedő vezetéket.
Ebben a stádiumban nem érdekes a dekóder helye, de azért jegyezzük meg, hogy a panel kikönnyítésénél lehet kitörni az analóg átkötést.
Dobjuk hanyatt a kasztnit és rakjuk be a szemét. Az apróságok között ott volt a két fényvezető, víztiszta műanyag alkatrész, ami ebben az esetben ragasztás nélkül bekerülhetett a helyére.
A panel két végén gyárilag ott van a rizsszemizzó. Mivel a Nohab modellnek nincs zárfénye és a főfény is hagyományos izzó, így sok dolgunk nincs, csak óvatosan a helyére kell hajlítani az égőt. Javasolt egy helyes fogóval a kívánt szögbe hajlítani a drótot. Az izzó mögött látható T alakú műanyag lapka is külön volt. Ennek az a feladata, hogy ne engedje be az izzó fényét a géptérbe. A következő lépésnél bekerülő "vezérállás-sapka" nagyon passzentos ezzel a lapkával, ezért figyelni kell az izzó beállításánál.
De mielőtt összeszerelnénk a modellt, érdemes a most már beforrasztott tápellátással kipróbálni. Szerencsére eddig semmit nem szúrtam el...
Elférne, de mégsem használták ki a lehetőséget, hogy értékelhető belvilága legyen a vezérállásnak. Meg sem merem említeni, hogy akár világítást is kaphatna a fülke...
De Sebnitz-ben úgy döntöttek, hogy ezzel a két, bumfordi kupakkal lezárják a modell két végét, biztos, ami biztos, a fény nem szűrődik át rajta, mint ahogy tette ezt a berliner időkben.
Ismét jöhet egy futáspróba. Sokszor előfordul, hogy a kasztni felrakásával itt-ott megfeszül valami, ami hatással van a hajtásra, hozzáér a lendkerékhez, esetleg ettől nagyobb zajt csap. Ne feledjük, hogy itt most mi vagyunk a gyári szalagmunkások, meo-sok. Igaz, hogy nekünk több időnk van a beállításra, az apróbb próbákra.
A döntés megszületett: vitrinmodell lesz a kicsikéből, hiszen annak idején annyira sok kocsit nem vontatott.
Ezért első körben felkerülnek az elengedhetetlen alkatrészek: tuskómerevítők, létrák, ütközők. Itt már javasolt a pillanatragasztó használata. hasznos egy kis papírlapra kinyomni egy csöpp ragasztót, majd azt kis dróttal felvinni az alkatrészre.
Ami sajnos innen is hiányzik, a tükrök, kürt és az ajtókapaszkodók.
Száradás után kész a modell. A teljes összerakáshoz kb. 2 óra szükséges. Szép, halk futású modellt kapunk igaz, hogy feltűnt némi aszimmetria, miszerint az egyik irányba kissé hangosabb a futás, de modellezőtársaim megnyugtattak, hogy ez nem észrevehető.
A kész modellről ITT olvasható a leírás.
Enyhén túlzás azt állítani, hogy maketteztem. A fenti modell összerakása egy kb 2-es szintű építés, ha beleszámoljuk a forrasztást is. Mindenesetre jó szórakozás, hasznosan simítja az ember idegrendszerét a hajtós napok után. Akár az orvos is felírhatná...