A BTTB "30 éves a Berliner TT Bahn" készletében található BR 119-es takarítása
Amikor a vasútmodellgyűjtő belefut egy-egy speciálisabb, készletes darabba, akkor több szempontot kell mérlegelnie:
- készletben, vagy külön érdemes-e beszerezni
- a készletes típus azonos-e a külön kaphatóval
- milyen extrákat hordoz magában egy-egy készlet, amiket a katalógusok nem mutatnak be...
- a korukból fakadóan mennyire szennyezettek, milyen további beruházásra lesz szükség az eredeti állapot visszaállításához
A BTTB-nek voltak ún. exportra szánt modelljei és sokféle, belföldi piacra összeállított készletei, melyek nagyon sokszínű választékot produkálnak a másodpiacokon. Ilyen a címben szereplő dobozos összeállítás is, melyet a set-ek között megmutatok majd, most inkább az egyik leggyakoribb problémát szeretném bemutatni, mellyel a csomag kibontása után szembesültem.
Ebben a készletben a Bttb utolsó évtizedének két alapvető hiányossága is jelen van.
Akkoriban az volt a szokás, hogy a készleteket szivacsbetétes dobozokba csomagolták. A kivágott alapforma alá egy kb. 3 mm-es szivacslapot raktak, ami külön életet élt.
Az alapformának semmi baja, míg az alsó szivacslap teljesen szétporladt. Rossz anyagminőség, netán a modell olajozása "ette meg" az egyébként azonos összetevőkből készült habot, nem tudom, de mindenképp nagy bosszúságot okoz egy 25 éves modell reaktiválásakor.
Első lépésként a szivacs szétporladt darabjait ki kellett mosnom az alapformából, illetve a dobozból.
Amikor a modell kikerült a csomagolásból ilyen szivacspor hullott mindenből. Nem sok jó jelentett...
Amikor szétszereltem a modellt ez a kép tárult elém. A túlzsírzott hajtásban a zsírba ragadva ott voltak a szivacsszemcsék, akárcsak az összes műanyagalkatrészen, amire vagy a sztatikus vonzás miatt, vagy a szétfröccsent zsíradék miatt tapadt a műanyag por.
A BR 119-es mozdony alapvetően egy alulméretezett hajtásrendszerrel jelent meg, ami annyit takart, hogy csak az egyik forgóváz volt meghajtva. A zsámolyokat egy ún. ómega fogta a cinköntvény alaphoz. A sok helyen megszoruló hajtáslánc minden darabját erősen meg kellett kenni, ezért a piszkos olaj még a vezérállást imitáló műanyag darabot is összefröcskölte, nem beszélve az izzóról és a többi elektromos alkatrészről. Nem szép látvány fogadott a belső feltárásakor, amit még a szivacs porladása is tovább súlyosbított.
Természetesen a kasztniba is bőséggel jutott az olajtól tapadó szivacsporból.
Az egész szennyeződéses történetet még az alapvető konstrukciós probléma is tetézte: a forgóvázat rögzítő ómega bizony a szivaccsal együtt öregedett, így ez az alkatrész is elkezdett törni, hasadni, amint megmozdítottam. Megoldás: új alkatrész beszerzése. Mivel már nem gyártják, ezért "utángyártott" ómegákat kellett beszereznem, amiket ügyes kezű modellező mesterek öntöttek műgyantából. Különlegessége, hogy megfeszített állapotban lettek leöntve, így berakáskor valóban nekifeszülnek a forgóvázban kialakított réseknek. Balra a törött, elöregedett ómega, jobbra az új.
A modell kitakarítása úgy zajlott, hogy teljesen szétszedtem minden mozgó alkatrészt. Szappanos vízben jól átmostam mindent, majd megszárítottam őket. A mosáskor egy régi fogkefével szedtem ki a koszos, szivacsporos, olajos zsírt a fogaskerekek és csigák fogai közül, illetve a tengelyek perselyeiből.
Ez már az összeszerelés egyik pillanata. Már majdnem kész a megtisztított hajtott forgóváz.
Amúgy jó lenne ez a hajtás, ha mindkettő funkcionálna. A takarítás után szépen forognak a tengelyek, még az áramszedés is kielégítő.
Természetesen a fémöntvény főkeretet is jól meg kellett tisztítanom, hogy sehol ne maradjon szivacspor. A mosás után visszakerültek a forgóvázak, mindkettőt már az új ómegák rögzítik. Kicsit szorulnak még, de ha megjáratom a mozdonyt, ráadásul sok ívben, akkor hamar bekophatnak és minden tökéletesen fog működni a kitakarított mozdonyban.
Szerencsére minden műanyag alkatrész ép maradt a szétszerelés után is. Általában a NYÁK-ot tartó keret lábai szoktak eltörni, mert ez az anyag is hajlamos az öregedésre, de itt minden rendben maradt.
A kész, kitisztított mozdony. A próbák során szépen indult, bár kicsit érződik rajta, hogy csak két tengely hajtja összesen. A szervizelést mindenképp segítette, hogy ebből a modellből összesen három van készleten, így van mód minden alkatrészből a legszebbet felhasználni. Egyedül a korábban említett ómega a fogyóeszköz, de ez könnyen beszerezhető. Az utolsó simítások során a négy tetőszellőző került a helyére, hisz ezek egyike alatt van a kasztnit rögzítő csavar. Sajnos ez könnyen lejár, ezért ide is egy újat kellett bepattintanom.
Végül is pár napos hobbimunkával újjá lehet varázsolni egy ilyen állapotú mozdonyt, melynek szennyeződéseiért egyértelműen a túlkenés és a pocsék minőségű csomagolóanyag tehető felelőssé. Kellő odafigyeléssel kezelhetők és orvosolhatók az alapvető anyaghibák, így a modell szép darabjává válhat a gyűjteménynek.