|
2013. november 13.
E bejegyzést hosszas töprengés, a belső indulatok forrongása
és a józan itélkezés előzte meg.
És a megjelenését követően több kritika is ért mindkét
oldalról. A negatívan érintettek közül csupán egyvalaki üzent, azt is
sajátos módon, de elfogadom, hogy az anonimitás szent, ezért most nála
pattog a labda.
A most olvasható írásban tévesen mostam össze bizonyos
nick-eket, az érintettektől elnézést kérek, ezeket utólag javítom, viszont a
tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy erre felhívjam a figyelmet.
Már sokszor esett szó itt és a korábbi naplóstruktúrában a
hazai, kisszériás, reklámmozdony-helyzetről. Miért is érdekes ez ennyire?
Hát azért, mert e téren nincs nagyszériás gyártó, aki egyáltalán elkészíti
ezt az egyébként itthon igencsak kelendő festési variációt. Sok gyűjtő van,
aki csak ezért vesz Tauruszt, mert ilyen változatos reklámfestésekkel
jelenhet meg. Másrészt meg azért is, mert a Piko Taurusza a legolcsóbb
mozdony, ami a korszerűnek mondható modellek közül elérhető. De az árakról
később.
Hogy miért is kellett töprengeni? Mindenki számára ismert a
pár évvel ezelőtti hisztéria, amikor is egy kicsit kiborítottam a bilit az
Index akkori topikján a jogtalanul felhasznált reklámgrafikák ügyében.
Hiszen itthon még a zavarosban halászás dívik, egyfajta balkáni
mentalitással. Sok ügyeskezű, vagy csupán csak sufniművész "modellező"
szemrebbenés nélkül veszi a bátorságot és mindenféle minőségi szinten
előrukkol ilyen-olyan reklámmozdonyokkal, miközben ezeknek a grafikáknak az
ilyen jellegű felhasználása is szabályozva van. Természetesen az Index remek
táptalaja az ilyen simliskedőknek, nem egyszer a jogok tulajdonosát
távolították el a fórumról, teret engedve az ilyen jellegű szabad rablásnak.
Nos ezért sem az érintett topikban osztom meg az alábbi tényfeltárást.
Harmadrészt pedig egyáltalán nincs kedvem olyan, magukat modellezőknek
tituláló emberekkel diskurálni, akik nyomdafestéket nem tűrő stílusban
leveleznek. Ebből már kinőttem.
És akkor jöjjenek a tények!
Tegnap egy színes bejegyzésre lettem, lettünk figyelmesek az
amúgy kellően halott, TT-be kezdtem fórumon. Mindenki teaháza, azaz Varga
Zsolti közzé tette legújabb szerzeményéről készült fotóit (ezeket a képeket
bátorkodtam felhasználni az alábbi illusztrációhoz). Ezzel a felütéssel: Ez
is megjött. És az öt fotón a Wagner 200 dizájnnal ellátott Piko alapra
átfestett Tauruszt látjuk. Igencsak elgondolkodtató minőségben... Köztudott,
hogy ezeket a matricázásokat nem Zsolt készíti, de az is mindenki számára
ismert, hogy a munka mögött egy igen jól ismert úriember áll. Bár Zsolt nem
szokta minden egyes beszerzését megosztani, ezért az óvatos fogalmazásból
hamar kiderül, hogy az átmatricázott mozdony nála, tőle rendelhető. A
részletekért meg lehet őt keresni a korábban már többször jelzett
elérhetőségen.
A fotói viszonylag jók, tehát alkalmasak arra, hogy egy
rögtönzött összehasonlítást dobjak össze az általa propagált modell és az
augusztus óta előkészített, majd Jakó Attila műhelyében minőségi színvonalon
megalkotott, a Loc&More által felhasználási joggal felruházott modell
szereplésével. Már a facebook-on, a Hobbivasút TT fórumán is körbeért a hír,
hogy sikerült elintézni, hogy a Jakó Modells a Loc&More engedélyével
készíthesse a modelleket. Az ilyen mozdonyok sorszámozott tanúsítvánnyal
kerülnek az új tulajdonosaikhoz, így valamilyen szinten nyomon követhető,
hogy ki, milyen beszerzésből jutott a grafikás mozdonyhoz. Persze látva a
hamisítványt, a különbség egyértelmű bizonyíték.
A fotók:
A Jakó Modells mozdonya a Lohengrin vára felőli oldalról.
Nevezzük csak Garfield-nek az elkövetőt, tehát a mozdonya
ugyanabból a nézetből.
És itt tévedtem, mert mint kiderült, az elkövető nem a
Garfield macska néven exponálódó úriember, hanem az eseményeket - tán
valóban bölcsen - a háttréből szemlélő Hintaló Patkoló nick tulajdonosa.
(infó Garfieldtől)
Ha netán nem vehető ki, de a modellen más arányokkal
jelentekezik a fő motívum. A főkeret feliratai pedig teljesen más képet
mutatnak: a JC Jägendorfer logó emitt fordított J-vel szerepel. A Lok&More
k-val és hiányzik a Locosound logó is.
Talán nem véletlen. A készítő esetleg ezzel ütné el a
plagizálást, de a jog ebben az esetben is találhat fogást rajta, egyfajta
megtévesztés vélelmezésével.
Na persze az arany az nem az és a vörös is merőben más
árnyalat, de ezt betudhatjuk a fényképezőgépnek.
Hansúlyozom, hogy igyekeztem hasonló körülmények között
fotózni.
A Jakó Modells felső nézete. Szépen festett és takart
áramszedő fészek.
Míg a másik mozdonyon egyből ordít a DHL festésű eredeti
sárgája. Már a Széchenyi Taurusznál megtanulta a Loc&More, hogy ezt a
fészket is le kell ragasztani, mert csúnya. Azóta nem egy reklámmozdony
született, mégis a kevésbé figyelmes munkán visszaköszön az eredeti fiaskó.
A Jakó mozdony orr része szépen kidolgozott, a színhatárok
pontosak, nem beszélve az utólag felrakott kapaszkodókról, ami sokkal
magasabb szintre emeli a Piko mozdonyt, mint ahol a nagysorozati testvérei
vannak.
A másolat mozdonyon totális káosz uralkodik az orron. Gyűrött,
elnagyolt matrica, ronda orrkapaszkodó és nem került föl az oldalsó tolatási
kapaszkodó. Itt-ott alkoholos filces utánhúzás és mindenféle
megmagyarázhatatlan belepingálás.
A Bolygó Hollandi felől nézve ilyen a Jakó modell.
Macskánk mozdonyának ez a fele nem is annyira vészes, ha
eltekintünk a szöveg hiányától és
sajnos itt is visszaköszönnek a csalafintaságok. Ráadásul az ablakok
világosan hagyott kerete félmunkára utal.
És a mozdony másik vége jogtisztán...
...illetve a sufni művekből. Ezt a megjelölést nem én
elevenítettem fel, hanem egy kedves, igencsak hozzáértő gyűjtőtársam
fogalmazott így az egyik mai levelében, amikor is hüledezve szemlélte az
indexre felrakott képeket.
És végül két kiegészítő kép, amit csak a Jakó modellről
tudtam készíteni.
A modellhez jár egy sorszámozott tanúsítvány, ami azt
igazolja, hogy végre született egy jogilag rendezett hátterű, kisszériás,
reklámmozdony. Úgy gondolom, hogy aki vasútmodellt gyűjt, annak egy ilyen
Zertifikat azért ér valamit.
És a másik:
Attila egy kicsit testre szabta a dobozt, így már messziről
észrevehető a különbség.
Az egész slusszpoénja az, hogy míg Hintalovunk által
készített
és Varga Zsolti nevével is fémjelzett modell átmatricázási ára 15 ezer
forint, addig a Jakó Modells, jogtisztán, igazolással ellátott és a képek
alapján jóval magasabb minőségi szintre tehető modellje, csupán 12 ezer
forint extra költségbe kerül.
Tehát még az sem mondható el, hogy a silányabb az olcsóbb.
És ha idevesszük azt, hogy az alapként szolgáló, gyári
Taurusz 25 euróba kerül Németországban, akkor gyors matekkel kiszámolható,
hogy a minőségi modell 20 ezer alatt van, míg a sufni tuning a fölött.
Hozzáteszem, hogy nem mindenki tud rendelni kintről, minden
egyéb okok miatt, ezért pár, jól ismert forrásból is beszerezhető a mozdony
10-11 ezer ft-os áron. Ha ez a kiindulási alap, akkor viszont 22-23 és 25-26
ezer ft-os alternatívák vannak. Ki-ki döntsön a saját belátása szerint, de
azt is vegye figyelembe, hogy a méretarány megítélése csakis minőségi
produktumok által javítható. A zavarosban halászók pedig szép lassan
eltűnnek a süllyesztőben.
Az iromány margójára:
Sajnos külön ki kell emelni, hogy az ilyen kritikák nem a
rossz munkát végzők pellengérre állításáról szól, hanem a jó irányba
terelésről. Saját magamon tudom, hogy ha valamit csinálok, arra negatív
észrevétel érkezik, akkor javítok a munkámon, hogy a következő esetben az
előzőleg finnyogók is legalább szó nélkül maradjanak. Sokszor szoktam
mondani, hogy jót is legalább annyi munka csinálni, mint rosszat. Az
igénytelenség itt a legnagyobb probléma. De mindenki annyira lehet igényes,
amennyire saját maga jónak látja, de ne kérjen érte pénzt. A mai világban
még a kispénzű modellező is szeretne szépen kivitelezett modelleket
gyűjteni. Nagyon sok modellépítő felismerte ezt az irányvonalat és a
fejlődés útjára lépett. Viszont páran még a múltban topognak. A fejekben
kell rendet tenni és nyitni kell a világ felé.
És utolsóként egy gondolat arra, hogy ezeknél a sértett
"művészeknél" az első reakció az, hogy én ugyan mit tettem le az asztalra.
Hát kérem sokkal többet és sokkal kevesebbet, mint ők. De nem eszerint kell
mérni. Nem kevés pénzt költöttem el az ilyen és ehhez hasonló modellekre,
így megvan a jogom ahhoz, hogy szabad véleményt alkossak róluk. Nem vagyok
rászorulva arra, hogy kötelező feladatként modelleket építsek az olcsó
beszerzés és a drága továbbadás elvei mentén. Ha lenne rá időm, akkor
ezeknél jóval szebb és minőségibb modellt építenék, kizárólag a saját
örömömre, így nem érdekelne, hogy mennyibe kerülne. Viszont addig, amíg
ehhez nem áll össze minden körülmény addig marad a saját pénzen kritizálás.
Viszont párbeszédre mindig nyitott vagyok...
|
