Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

MasTTertape Blog

Építsünk modult a B.TT.B. Modulközösség által is használt szabvány szerint! Második rész.

előző bejegyzés                                                                                                                                                                                                 következő bejegyzés

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK


2016. március 1.

 

Az előző részben eljutottunk odáig, hogy lefektettük a vágányt és előkészítettük a felületet, hogy terepezhessünk.

A következőkben olyan terepezési megoldások lesznek, melyekről kismillió bemutató oldal, fotótár és videó érhető el a neten és vannak kőbe vésett és annak hitt eljárások, illetve egy-egy műveletsornak megannyi értelmezése. Magyarán, ebben a műfajban nincsenek olyan szabályok, amelyek ellen, ha valaki vét, akkor ráborul a világ. Sőt, a kísérletezések inkább hozzáadnak a közös tudásbázishoz, azokból tanulni lehet. Elképzelhető, hogy egyes fogásokat mások, másként csinálnak, de éppen ettől színes ez a hobbi.

 

A további lépésekben a terep hordozófelületének megmunkálása következik különféle eszközökkel és anyagokkal.

 

 

Az XPS lap nagyon szépen beragadt a rétegelt lemez keretbe. Az ipari faragasztó rugalmasan köt és ami a legfontosabb, könnyű. Bár a réskitöltő tulajdonsága nem fogható egy glett anyaghoz, de mégis eltöprengtem, vajon használható-e felületkiegyenlítésre. Mivel vannak részek, ahol különböző anyagok találkoznak, oda valamilyen átmenetet képzeltem el. A faragasztóhoz hasonló, ám annál jóval sűrűbb anyag a hungarocell mennyezetlap- és profilragasztó. Ezzel kentem ki a töltés oldalát, hogy eltüntesse a két rétegnyi sztirollapot és a fa pályatükör peremét.

 

 

Látható, hogy a sűrűbb ragasztó annyira nem tünteti el a lépcsőzetességet, de mégis kicsit összedolgozta a sztirolrétegeket. Egy próbát megért... Ezt követően barna dekorfestékkel, ami sima vízfesték, lekentem a rézsüt. Később már Héra, vagy más szinezőpasztát használtam erre a céllra. Jó barnával alapozni a terepet, hiszen a föld is sok helyen barna. Vagy ha éppen agyagosat mintázunk, akkor okkeresre is lehet festeni.

 

 

Elvetemültebb esetekben akár a felkent glettelős, ragasztós keverékbe is beönthető az ugyancsak vízbázisú festék. Így egy művelettel végzünk el két lépést a munkafolyamatban.

 

 

A sínvég darabot kis ecsettel fessük le barnára, hogy meglegyen a talpfa hatása!

 

 

A töltés oldala még így is egyenes, mintha vonalzóval húztuk volna, de a későbbi terepezések ezt enyhíteni fogják.

 

 

Itt lép színre a jó öreg retro, festett fűrészpor. Mivel volt készleten, ezért nem hagytam ki, ezzel szórtam meg a gyomírtózott töltésoldal alapját. Mint minden szórásos lépésnél, ezután is érdemes porszívóval leszívni a felesleget. A gazdaságos megoldás az, ha egy régi zoknit, vagy harisnyát fogunk a csőhöz, ami nem engedi beszippantani az anyagot, így azt újra tudjuk használni a későbbiek során.

 

 

Egy újabb tereptéma. Kanyargó földút a mezőben. Hogy élethűbb legyen, ezért a fenti kis Ifa nyomtávjának megfelelő, hajlított rézdróttal olvasztom bele a sztirollapba. Gyors és hatásos megoldás, nem kell faragni és valóban a fű alatt lesz az út, nem felette.

 

 

Ezután megszóróm kőporral és kitöltöm ragasztóval. Ebben az esetben már azt a ragasztót használom, amit a kőszóráshoz is kell: faipari ragasztó kicsit hígitva vízzel, plusz egy-két csepp mosogatószer.

Hozzá kell tennem, hogy a rendelkezésre álló felületre nagyon nem tervezgettem izgalmas tereptémát. Mivel a szabvány adta fél nm-ből a közepén majd' 10 cm-es sávban elvesz a vasút, így a kétszer húszcentis földsávon olyan nagyvonalú terepasztal témát nem lehet felvonultatni, ezért inkább rögtönöztem. Persze a sokadik modul után már az ember inkább tervezget, megrajzolja a házak, erdők, dombok, egyéb látványosságok helyét az alapon. Ez az első modulom, tehát itt menetközben próbálkoztam ezzel-azzal.

 

 

Így kapott értelmet a kb. háromnegyed hosszban kanyargó földút, aminek a jobb oldali elkanyarodása egy tanyát, vagy vidéki udvarházat szándékszik közrefogni. A 10x10 cm-es alapot felkarcoltam a habra.

 

 

Tehát folytattam a földutazást.:-) A szóráshoz a Noch kisméretű útkavicsát használtam, ami nem ágyazatkő, hanem általános szórókavics. TT mérethez épp jó. 15-20 cm-es szakaszokat kinyomtam fecskendőből a ragasztóval és óvatosan beleszórtam a kavicsot. Itt minimális veszteséggel lehet számolni. A középmerevítőnél a vékonyabb habcsíkok és a terep kialakítása lassan kezdi elfedni a toldást.

 

 

Ahogy megkötött a földút, kőkemény monolit darabbá állt össze. A túloldalt láthatjuk a barna foltokat. Ezt oldószeres, Humbrol festékspray-vel csináltam. Egyrészt ad egy barnás alapszínt a vajsárga sztirollapnak, másrész kisebb mélyedéseket olvaszt bele a habba, így (ebben az esetben csak negatív irányba) egyenetlenségeket lehet kialakítani a felületbe.

A másik oldalon elkezdtem leszitálni a VMC által forgalmazott talajtakaró mulcsot, hogy a TT mérethez jobban passzoló, kisebb szemcseméretet tudjam használni. Ez a barna reszelék kiváló talajalap.

 

 

Közben azon gondolkodtam, hogy a korábban írt lépést - miszerint érdemes lefesteni az alapot is barnára - lehet, kihagyom, mert a mulcs elég jól fed. Na meg sürgetett a határidő, hisz el kellett készülni a Temofesztre...

Szóval a mulcsozást választottam. Az alapot lekentem a már hígított faragasztóval és rászórtam a talajalapot. A kis mélyedések még láthatók.

 

 

Míg kötött a talajragasztó, nekiálltam szakaszosan ágyazatkövezni. Ekkor még nem volt kőszóró szerszámom, így kézzel, azaz dobozkupakból szórtam a bekevert követ. Kis rész (még megmaradt Noch) és nagy rész barna VMC ágyazatkövet használtam. A menete egyszerű: a követ leszóróm a kívánt mennyiségben, kicsit alakítok a rézsün hosszú vonalzóval, majd fecskendővel beeresztem a ragasztóval. Jól el kell találni a ragasztás ütemét, mert a túl sok és gyorsan kinyomott lé leviszi a követ. Előtte érdemes némi vízpermettel megszórni a munkaterületet.

 

 

Egy nappal később már kész az ágyazat és a modul egyik oldalán a talajozás. A maradékokat minkét esetben a korábban említett, porszívós eljárással lehet visszanyerni. A profibbak morzsaporszívót használnak. Idővel beszerzek egyet...

Itt jegyzem meg, hogy az általunk rendszeresített állítható lábak már itt is jó szolgálatot tesznek, hiszen kényelmesen beállítható a munkamagasság.

 

 

A takarítást követően kapott az ágyazat egy kis barnítást, amolyan koszolás címén. Ezt lehet légecsettel is fújni, de ekkor még csak palackból szórtam, természetesen távolról maszkolva, így a töltés oldala nem lett homogén barna színű. Azt mondják a profik, hogy itt annyira nem érdemes fékpor hatást imitálni, hiszen nyílt vonalon nem fékeznek olyan sokszor a vonatok. Ebben van igazság, ezért nem is erőltettem a túlzott fékpor-hatást. Inkább a sínszálak barnulása, rozsdálódása és az arról levert rozsdapor hatását kell itt erősíteni. Erre bőven elegendő a light-os megszórás. A sínkoronát majd a munkák befejeztével tisztítom le.

A másik oldalon látható, hogy a kis földút már egy szintbe került a többi talajjal. Ok, megkérdőjelezhető, hogy ha a fű alatti föld ilyen barna, akkor a kijárt miért ennyivel világosabb... Jól kiszárította a nap.

 

 

A talajtoldás is szépen eltűnt. Az ide-oda szóródott anyagokat még finom ecseteléssel el lehet távolítani.

 

 

A mindenféle szórások során ügyelni kell arra, hogy a modulvég ne szennyeződjön. Nagyon bosszantó, ha a sínátmenet, vagy a homlokfal szutykos, ragacsos, kőporos, mert úgy nem tud pontosan illeszkedni két modul. Mivel a különböző modulokat több klubtárs készíti, így ezeken a csatlakozási pontokon a legnagyobb szigorral és fegyelemmel kell eljárni, mert a bizonytalan csatlakozás mindig megnehezíti az építést és az üzemeltetést is.

Nem baj, ha a sínszálak pár tized mm-rel rövidebbek a modulnál. TT-ben az 1-2 mm-es rések sem okoznak bajt még nagyobb sebességnél sem.

 

 

És akkor füvezzünk! Épp most kérdezte valaki, hogy egy zacskónyi fű mennyire elég. A vicces válasz szerint ez csupán társaságfüggő... :-)

A mi esetünkben a füvet sztatikus felhasználásra javasolom. Első körben kisebb foltokat kenek le ragasztóval, majd ezeket megszórom hosszabb szálú fűvel. Itt Noch 4-5 mm-eseket használtam, mert ez volt itthon, de a rövidebb részekre a VMC 2 mm-es, TT mérethez optimalizált anyagát használom. A töltésoldal már le lett füvezve, ahol átsejlik az okkeres fűrészpor alap. A sík részeken a barna mulcs jó tapadást és gyors száradást eredményez, hiszen jól beszívja a ragasztót. Ezért csak kisebb felületeken dolgoztam egyszerre. Bár a sztatikus szóráshoz elég egy földelési pont, én igyekeztem nagyon potens fűszálakat produkálni, ezért szinte minden foltot megszúrtam gombostűvel, hogy arra csíptessem a fűszóró földelő zsinórját. A képen sajnos nem látszik, de a sokak által ismert, olcsósított szóreszközt használtam, ami a párszázas elektromos légycsapóból és egy megfelelő méretű fémszűrőből áll össze. A majd' 30 ezres Noch eszköz helyett ugyanúgy megteszi ez a max 2 ezer ft-ból összedobható szerszám.

 

 

 

A nagyobb fűcsomók száradását követően azt leporszívóztam és így feltárult a nem ragasztott terület, amit második lépésben bekentem ragasztóval. Nagy baj nincs, ha itt-ott ragasztós lesz a már kész fű, mert az anyag átlátszóra szárad és max. ott egy kicsit dúsabb lesz a fű. Ezután a fehér részekre igyekeztem szórni a rövidebb, VMC füvet.

 

 

Haladva a területen, kezd kibontakozni, hogy miként lesz egyenetlen és kellően tagolt a füves felület. Itt már bepróbáltam az ősöreg Vero udvarházat, ami első körben mindenképp felkerül a terepre.

 

 

Ugye, mint mindenhol, a határidő a legjobb főnök. Ennek megfelelően, látva hogy csupán egy hét van az első temofesztes szereplésig, valahogy meg kellett gyorsítani a terepezést. Erre az egyik legjobb megoldás a készen kapható gabonamező. A Polák által gyártott kiegészítő nagyon jó minőségű, rendkívül realisztikus - és ennek megfelelően drága. De mint tudjuk, mindig az idő a legdrágább és ekkor már számolnom kellett a család rosszalló tekinteteivel is, na meg a kiállításon való felsüléssel is... Így arra az elhatározásra jutottam, hogy a sín túloldalán művelt mezőgazdasági területek lesznek. A gyors műveletsor először a táblák leragasztásával, majd a körbemulcsozással és fűszórással zajlott.

 

 

A változatosság és gyakorlás jegyében a két készen vásárolt tábla közé bekerült egy szántott rész. Lehet, hogy az agronómusok itt felszisszennek, hogy az ilyen jól előrehaladott mák és búzamező között mit keres egy ilyen frissen szántott parcella, de azt tudjuk, hogy a terepasztalon minden elfogadható. Még egy ufó megjelenése is...

Ezt a szántást a durvább mulcs és ragasztó "földnedves" keverékéből gyúrtam a felületre. A barázdákat villával húztam ki. Száradás után kőkemény, monolit felületet képez. Akár traktornyomokat, sőt magát a munkagépet is bele lehet ragasztani.

 

 

A nagyobb felületek megmunkálása után jöhet a finomhangolás. A terebélyes fákat természetesen BaTTka mestertől szereztem be. A realisztikus növényzetet előre fúrt lukakba ragasztom. A kisebb cserjéket a Heki valódi fás kiegészítőiből válogatom. Az árokparti bokorsorhoz egy doboz tán elegendő is. Mivel a modul témája nyáreleji, ezért a vegyes zöld szín éppen jó a felhasználásra.

 

 

Hirtelen ötlettől vezérelve összedobtam egy útmenti feszületet. Nem kellett semmi előtanulmány, tervrajz, csupán egy kis darab, 1mm-es sztirollap, ragasztó és egy rajzolt Krisztus. A sniccerrel kivagdosott elemeket pillanatragasztóval megfogattam, a főszereplőt papírlapra megrajzoltam, körbevágtam és kicsit meghajlítva felragasztottam a keresztre. Ezután szárazecseteléssel koszoltam a talapzatot és a keresztet. Majd felkerült egy csodaszép BaTTka-fa tövébe.

 

 

Itt látszik, hogy BaTTka mester fái mennyire jól néznek ki. A fa tövében még érdemes kicsit eldolgozni a talaj és fű kapcsolatát.

 

 

Az alkalmazott udvarház kis kertjében is van egy furat, így a következő fa oda került. Ez legalább rögzíti is a kis alapzatot. A ház környéke még provizórikusan fejlődik. A kisebb cserjéket fogpiszkálóval fúrt lukakba ragasztottam be.

 

 

A bevetésre kész, majdnem végleges modul már bekerült a rendszerbe az első temofesztes modultalálkozónkon. Itt megkapta a keret az egységesített barna festést, amit a szabványunk is említ.

 

 

Már javában zajlottak a próbafutások az összeállított modulpályán, amikor szép sorjában felkerültek a figurák is. Itt a GAZ terepjárójából szállt ki épp János, hogy meglátogassa öreg szüleit a házban.

 

 

Évi, a kis Julikának mesél Krisztusról a feszület tövében, miközben a háttérben egy Bivaly fényei látszanak.

 

 

Ők ketten még a lemenő nap fényénél is ott állnak a keresztnél...

 

 

Marika néni felügyeli a gézengúzokat, Misit és Bendegúzt, mert hajlamosak túlzabálni magukat a lehulló almákkal.

 

 

A délutáni (természetes) napfény izgalmas színeket varázsol a modulra.

 

 

Egy kis közeli a bokrokról: itt vegyesen a BaTTka-fák és a Heki zöldség.

 

 

János búcsúzik hugától, Kingától. Indulnia kell, mert nem jó a terepjárón az egyik fényszóró és hamarosan sötétedik.

 

 

Az este közeledtével egy szarvascsorda is a sínek közelébe téved. Egy kis botlás a színen: a festett izlandi moszatból készült bokrok annyira mégsem voltak jó választás.

 

 

Az új modul kiállta a próbát: hosszú tehervonatok zakatoltak át rajta, egyszer sem volt siklás, vagy üzemzavar.

 

 

Egy másik napon egy műtermi felvétel. A Piko BR118-asa próbázik a vonalon.

 

 

Nyári hangulat.

 

 

Nos így állt össze ez a modul.

Az elkészítése nagyjából 3 hetet emésztett fel, de ezt megelőzően kb. két hetet érdemes számolni a famunkára.

Igyekeztem jó minőségű anyagokból összehozni, ami nyilván egy kicsit megdobta a költségeket. Nem titok, egy ilyen terepezésű modul 70 ezer ft-ba kerül. De ez ne rémítsen meg senkit, hiszen ebben az esetben bejátszott az időtényező is. A legdrágább elemek a kész gabonamezők és az igényesen kidolgozott fák. Mindamellett, hogy a művészi fásszárúak mellé kerültek fel pl. Noch gyümölcsfák és általános lombhullatók. A kövek és a fű szinte elenyésző, főleg ha VMC sajátmárkásokat veszünk, hisz azok ára bőven a nagynevű anyagoké alatt van.

Büszkén árulhatom el, hogy ezzel a modullal az első bemutatkozást jelentő Temofeszten negyedik helyezést értem el, ami annyira nem is vészes...

Azóta már több rendezvényen megfordult és bírja a kiképzést. Szerencsére a járművek, az emberek nem fogynak róla, ami a kulturáltabb látogatóknak is nagyban köszönhető.

 

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!