Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

MasTTertape Blog

Drezdai kirándulás  2013. október 18-20                             

előző bejegyzés                                                                         következő bejegyzés

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK


2013. október 27.

Ezzel a bejegyzéssel kicsit átalakítom a naplót, hogy így esetleg könnyebben kereshetővé váljon a tartalom, ne csak amolyan lineáris irásfolyam legyen.

Tán már korábban megfogalmazódott, hogy kialakult egy igény a minőségi vasútmodellező turizmus jegyében. Ahol is az a cél, hogy jól érezzük magunkat, miközben ellátogatunk egy-egy modellezési szempontból frekventált eseményre, vagy helyre. Vagy fogalmazhatjuk fordítva is.:-)

Egyszóval ne azt kelljen néznünk, hogy milyen messze találunk egy olcsó motelt az úticélunkhoz, viszont a kiválasztott szálláshely mégse legyen csillagászati árképzésű. Putz Attila barátomnak köszönhetően ez az utazási módszer kezd beválni és meglehetősen gazdaságosan tud kialakulni egy-egy modell beszerző túra. No és ebben rendkívül jó partner Dénes és Gyula barátunk is.

De nézzük a drezdai turnét!

 

Ha már oda mentünk, akkor indulás jó korán, pontosan hajnali négykor. Mire összeállt a csapat a hatszemélyes Voyager-be, addigra lett is öt óra, de Lajos kollégám nyomta a pedált rendesen. Tudni illik, az utazás egyik apropója az építészeti műsorunkhoz forgatandó Frauenkirche meglátogatása volt. Így a kellemest a hasznossal elv mentén röpke 7 és fél óra alatt oda is értünk. No nem Drezdába, hanem a 32 km-re fekvő, örök zarándokhelyre, Sebnitzbe, a Tillig gyár központjába.

 

 

Egy sima, egyszerű hétköznap a gyárban. Semmi nyílt nap, semmi lufi, meg sátrak. No meg még árvíz se! A kis csapat mégis ott pózol a jól ismert mozdonyka és a híd előtt. De tessen nézni a kezeket! Igen, a Modellbahnshop Sebnitz és a gyári kisbolt szatyrai, meg pőre dobozok. Hogy is van ez kérem? Nos úgy, hogy pont azért vágtunk neki idejekorán az útnak, hogy biztonsággal elérjük a nyitva tartást. Persze ettől sem féltünk, mert a júniusi nyílt napon hat után érkezve még jó egy órát matattunk a boltban és a kedves hölgy mégis megvárt minket, sőt Uwe Hoffmann úr is lejött kasszázni. Most viszont délben voltunk ott, tulajdonképpen egy lélek sem volt a két boltban. A Mobashop Sebnitz kellemesen szeplős és vadítóan vörös hajú üdvöskéje nem unatkozott, amikor ez a négy, mindenre kiéhezett, keleti hun beáramlott a hétköznapok során csupán csak a webshop rendelésekből tengődő szaküzletbe. Helyesen feszülő cicanadrágjában fáradhatatlanul hordta elénk a megkívánt modelleket, úgy mint egyszeri kiadású kocsikészletet, csak ott kapható Skodákat, Zastavákat és még ki tudja mit, amit e gyűjtői csapat megkívánt. Ne tessen rosszra gondolni!

Hogy ki, mit kapott, ott, még a drezdai nagy menetelés előtt, azt majd megosztja az ismert felületeken, én csak a kis pirosakat mutatom meg itt:

 

Nekem ők (is) kellettek és talán így olcsóbb volt, hogy ott a boltban vettem meg. A többiről majd később.

Sőt még egy rövid időre fel is mehettem a gyár irodáiba, ahol váltottam pár szót a már régről ismert kollégákkal. Bevallom, ez számomra nagy élmény volt, hogy igazi, dolgos hétköznap jelen lehettem ott, ahol mindaz készül, ami a hobbink alapja, tárgya.

A nap további részében átrohantunk Drezdába, elfoglaltuk a szállásunkat, néhai Paul Poetzsch (ejtsd: pöcs) házában. Attila szerezte. Kb. 200 méterre van a börzétől...

Drezda azon negyedében áll, amit nem ért a szövetséges bombázás 45-ben. Helyes, csendes kis kertváros, közel a beveztő pályához és negyed órára a főpályaudvartól.

A kapun kint áll az ismert festőművész neve.

Belépve ez a hangulat fogad.

Igazi, recsegős tölgyfa lépcsők és nyikorgó ajtók.

A falon mindenhol a művész képei és rend, tisztaság. Ez kérem Németország.

Ezen a szinten sima kétágyas szobák vannak, fent meg egy nászutas lakosztály, panoráma ablakkal. Nem rossz ugye, a minőségi vasútmodell turizmushoz?:-)

Nekünk, Attilával ez a szoba jutott.

Miután jól belaktuk a hatszobás hotel három szobáját, rövid rekreáció után nekivágtunk az 520 ezres Drezdának. Gyula térképpel, itinerrel és boltjegyzékkel érkezett. Rövid útvonaltervezés után elsőként a közeli Conrad nagyáruházba mentünk el, megnézni, mi a helyzet modellfronton. Csak rendelésre, fogadott a válasz, így ki sem próbálhattuk, hogy ott vajon működik-e a klubkedvezményünk.:-)

Következő üzlet a bazi nagy SpieleMax volt, ahol kanalakkal szedegettük össze az állunkat. Akadtak is köztünk páran, akik itt is megdolgoztatták az eladófiút, no meg a kártya terminált.

Ezután előkerült Gyula térképe és belőttük célnak a legtávolabbi boltot, a Modellbahn Dresden-t.

Loholtunk, rohantunk, a GPS 17:40-es érkezést prognosztizált, így aggodalomra nem volt ok. Vagy mégis...

Ez a kép fogadott:

Az üzlet aznap zárva. Péntek volt. Bíztunk benne, hogy a papír nem napok óta lóg ott a "ma zárva" felirattal. Sebaj, szombaton is van nap. Dénes megjegyzi, hogy "érzem, ez a bolt jó lesz..."

Elmúlt 18 óra, langsam spazieren, vissza a villamoshoz, majd a belvárosnak.

Még egy kis héderelés ismét a SpieleMax-ban (nyolcig nyitva), majd egy sör az egyik műintézményben, illetve húsételes vacsora a kolbászosnál.

 

 

Kilépőnek egy kis cseresznye likör a sarki Mueller's kávézóban, ahol azért egy lapított túrógombóc is befigyelt a vörös Bock Bier mellett.

Már Dénes se a viccen röhög...

 

A jól eső fürdés, a német Voice megtekintése és a kiadós alvás után indult a szombati program. Kilencre már bolthoz kell érni, így reggeli pontban nyolckor.

Íme:

 

 

Terülj asztal nem kispályásoknak. Ebédig egy szót sem! Hát meg is telt a bendő.

 

A nap a következők szerint telt el:

Kilenctől nagyjából délig boltséta. Az előző napiak mellett további háromra volt lehetőség térben és időben. A Modellbau Peter lenne az egyik, amit ki kell emelni. Kimagasló minőségű használt kínálat, vitrinből, makulátlanul, kb. 4-6 eurós áron a vagonok. Bttb-ről beszélek. Nem állhattuk meg, hogy ne vegyünk párat, tulajdonképpen átfestési szándékkal. Annyira korrekt volt az üzlet, hogy még alkudni sem jutott eszünkbe. A tulaj egyből ütötte be a gépbe a tételeket, így elfogadtuk, hogy ebben az országban rend van. És ez így is van jól. Attila a szokásos hűtőkocsijait vadászta meglepően sikeresen.

A további üzletekben már nem termett ennyi babér. Azért itt-ott befigyelt ez-az, de főleg azért, mert ott volt, ellenben a hazai lehetőségekkel.

Az előző napi fiaskó helyszínén, a Modellbahn Dresden-nél zártuk a túrát. Egy igazi webshop átadóhely, különösebb készlet nélkül. Azért egy Polák lombszórót sikerült vennem.:-) Dénesnek nem jött be a megérzése.

Dél körül kettéváltunk, mert nekem kellett lőnöm pár képet a nap felől a belváros irányába.

 

 

És ehhez az ottani hatossal kellett körbevillamosozni a várost. Nem volt hiába való, mert ugyan a nap már arrébb mászott, mégis lettek jó képeim. No meg azért is, mert épp e híd mellett volt a szombati bolhapiac.:-)

 

 

Csodás idő volt, no meg volt időm, ezért lementem. Hát kérem, ez maga a paradicsom. Dobozúj Bttb modellek már 3 eurótól! Egy bolhapiacon! Egyszer láttam itthon az Ecserin TT-s modellt, mintha a homokozóból húzták volna elő és be is volt árazva rendesen. Ott viszont rendben volt a portéka is, meg az ára is. Pár darab velem tartott.

Ja és vettem a páromnak egy petróleum lámpát, egy igazi, echte NDK-s BAT lámpást. Amit aztán egész nap hurcoltam magammal a további programokra.:-)

 

Mert hogy a következő napairendi pont a forgatás volt a Frauenkirche előtt és benne.

 

 

Ki ne ismerné a templom történetét, főként a 12 évig tartó újjáépítését. Aki nem, az majd nézze meg a műsorunkban!:-)

 

 

Be is mentünk az egy órásra zsugorodott nyitva tartási időben. Ebben a tömegben zsúfolódtunk, miközben a kezemben ott volt a lámpás...

 

Megcsináltuk a felvételeket, majd a koraesti programon töprengtünk. Közben azért egyéb látványosság is beúszott a látóterünkbe:

 

 

Öreg Porsche, csak úgy.

Majd ismét egy rövid látogatás a SM szaküzletbe, ahol már Hosszú Lajos és Pufi barátunk fizimiskája is szinesítette a látnivalókat.:-)

 

A nap további részében levezető sörözést és egy kiadós vacsorát tartottunk az előző napi Mueller's-ben. Aznap autómárkák fesztiválja volt, így mindenféle Trabant, Volkswagen, Mercedes schnitzelek közül válogathattunk. A Trabi rántotthús, a maga 6,01 eurós áráért amolyan rántottpárizsi volt, de a jóféléből. A sőr levitte.

 

 

A kicsit megfáradt, de diadalittas csapat nagyobbik része.

 

Az este további része a napi beszerzések átnézésével, kiadós fürdéssel, majd jóleső alvással telt.

A reggeli fél kilenckor, ugyanott, ugyanúgy.

A terv az volt, hogy a nagy roham előtt érkezzünk a tízkor nyitó börzére. Mivel 200 méter séta választott el a csarnoktól, így voltaképpen pólóban és dagadó lelkesedéssel lépdeltünk át a helyszínre.

Természetesen honfitársunkkal is találkoztunk a bejáratnál, aki a hazai licitálós oldal tisztességesebbik részét képviselte.

De nézzük is, hogy milyen egy ilyen drezdai börze!

A beugró 3 euró. De ne a Rozsnyai utca antik báját keressük e belépti díjért cserébe!

 

 

Hanem ezt a rendet, szervezettséget, áttekinthetőséget és választékot. Ez a kisebbik terem.

 

 

Ez meg a nagyobbik. A TT-s arány olyan 30%-osnak mondható, ami igen szép.

 

 

Sok szakértő öreg és fiatal, na meg széles választék. Viszont az árak magasak. Nem csoda, hiszen a bolti árak is az egekbe szöknek, így mozog velük a másodpiac. Már kifutott modellek szép számmal, sőt megannyi kisszériás, réz, meg egyéb modell. Kovács Lajos úr is jelen volt a pirnai LaKo modell képviselője. Az általa készített BR55-ös, a maga 650 eurós árával nem is rebbenti meg a hozzáértő gyűjtő szemét.

A másik asztalnál egy kisöreg 60 euróért kínálja a kisszésirás K.Sä.St.Eb. kocsikat, de még fel sem ocsúdtam az összegtől az egyik kinti asztalnál, hasonló kocsik 135-öt kóstáltak.

Néhány kínálat igen széles volt, sőt akadtak ritkaságok is bőséggel. Volt olyan is, aki a SpieleMax-ban kapható 145 eurós szettet itt 200 fölött kínálta, hátha alapon. De a jóárasított Heris készletek is a gyári UVP áron voltak kirakva. Sok babér nem termett, viszont megállapítást nyert, hogy ez a minőségi börzézés. Halkan jegyzem meg, hogy ha közel ezen az árszinten működne a hazai használtpiac, akkor minden bizonnyal lenne megbecsültsége mind a vasútmodelleknek, mind pedig a velük foglalkozó kereskedőknek is.

 

Összegzek.

Jó volt. Nagyon jó volt.

Rendben hazaértünk, mindenki elérte a célját és megszületett a legjobb mondás, ami természetesen Dénes szájából hangzott el, amikor felesége feltette az ilyenkor kötelező kérdést: "nem az a lényeg, hogy mennyit költöttem, hanem hogy mennyit spóroltam..."

Na kérem ez a lényege a minőségi vasútmodell turizmusnak.

 

Persze lesütött szemmel kérem a nagyérdeműt, hogy ne tartson pökhendi, beképzelt pasasoknak minket! Itt mindenki a lehetőségeihez mérten áldoz a hobbijának és természetes, hogy mindenkinél elsőbbséget élvez a család. Az ilyen kirándulások tulajdonképpen tanulmányi utak. Nem elvakultan modellezünk egy kicsit, de emellett tájat, városokat látunk, belesünk más országok kultúrájába.

Aki teheti, szánjon időt és némi költeni valót egy-egy ilyen útra, mert mindenképp szélesíti a világképet és rengeteg barátságot szül.